Az ágrólszarás nyomai József Attila költészetben A bizonyítékok megdönthetetlenek. József Attila valószínűleg tagja volt annak az illegális kommunista turistakörnek, amelynek tagjai előszeretettel szartak ágról folyókba. Vessük csak össze Mirko Vosátka alapművében, a Természetjárók enciklopédiájában a Latrina címszó alatt található szöveget és képeket azzal a Józsefi sorral, hogy "a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog".  Vosátka a következő módszert ajánlja azoknak a táborozóknak, akik kis létszámban, folyó mellett szeretnének szarni.

Vosátka utasításai világosak: a a víz fölé mélyen benyúló ágakra kell kikapaszkodnunk, ez egyértelműen megfeleltethető a "semmi ágának". Ilyenkor a szaró valóban úgy érezheti magát, mint aki a semmiben ül, ráadásul az ürülékét is gyorsan elsodorja a víz, így igen hamar egyedül találja magát.

Vessünk csak egy pillantást az alábbi képmellékletekre: 

Valószínűleg előfordulhatott, hogy így a semmi közepén kapaszkodva, Józsefet rajtakapták a vadevezősök, erre vezetem vissza a "Köréje gyűlnek szelíden, S nézik, nézik a csillagok."-sort. Esetleg a halakra utalhat, akik lent összegyűltek az égből pottyant ízes falatokra.

Persze alapos filológusi munkával ki lehetne deríteni, hogy József Attila és Mirko Vosátka találkozhattak a mozgalomban, és valószínűleg Vosátka átadta az ágrólszarással kapcsolatos nézeteit József Attilának. József Attila a költészet enigmatikus nyelvén fogalmazta meg azt, amelyet később Mirko a maga száraz, rendszerező, tudományos nyelvezetével. Olyasmi ez, mint a Heidegger és Bergson hatás József költészetében, azokat se szóról szóra idézte bazmeg.